Csak el ne veszítsem a fejem

Amikor megláttam ezt a rózsaszn brokátot a boltban - néhány évvel ezelőtt - tudtam, hogy Orsinak báliruha lesz belőle. Bár ő szívesen hord csak úgy hétköznap is uszályos, csipkés, fidres-fodros csodákat, azért a belefektetett munka miatt mégsem "hétköznapi" báliruha, hanem inkább farsangi jelmez készült belőle.

A brokátszerű anyagról rögtön valami rokokós dologra gondoltam.


Aztán az elhatározást tett követte. Nézegettem régi festmények fotóit, és úgy döntöttem, hogy az alsó és felső ruhát külön varrom meg, és nem egyben a könnyebb felvétel érdekében.

Ez az alsó ruha hátul cippzáros, oldalt pedig gumírzott, hogy jobban simuljon. Az anyag eleve csipkés volt, így azzal nem nekem kellett bajlódni.


Erre kabátszerűen kell felvenni a felső ruhát, amit behúzott rózsás csipkecsíkokkal díszítettem. A ruha elöl egyszerűen egy szalaggal záródik. Deréknál körben felcsíptem a ruha hosszát, hogy jobban kiálljon, de ne kelljen alá fardagályt tenni, és Orsika még mozogni is tudjon benne.

Az egész ruhában a legmacerásabb az alsószoknya elkészítése volt, ami persze még csak nem is látszik. Ugyanis a fejembe vettem, hogy pettiskirtöt csinálok hozzá, ami két teljes napomba került, de megérte, mert csodaszép lett, és nagyon jól kinyomja a szoknya alját.


A maradék csikecsíkból nyakpántot készítettem, ami abban az időben nagy divat volt, de ezt aztán a farsangkor szépen elfelejtettem feladni Orsira.

Annyi baj legyen. Orsinak nagyon tetszett a ruha, és minden este ebben grasszált körbe a lakásban. Rögtön kinevezte magát Csipkerózsikának, ha már rózsaszín rózsák vannak rajta.

A kép már az óvodában készült teljes pompában. Orsi szépsége tudatában vonult be a terembe, ahol méltóságteljesen fogadta a többi kislány hódolatát.


Majd, miután ezt kiélvezte, lelkesen állt be pörögni-forogni a többiek közé.