Pöttyös szatyor

Régebbi Éva magazinokhoz adtak ajándékba bevásárlótáskát, hogy ugye környezettudatosan ne kérjünk a boltban nejlonzacsit. A formáját nagyon szeretem, mert jól lehet bele pakolni, de a fogantyúja elég rövidre sikeredett, így a vállamra nem tudtam felakasztani. Márpedig az jó lett volna, mert a babakocsit nem könnyű egy szatyorral a kézben tolni. A színe eredetileg randa zöld volt (értem én, hogy ez a környezetbarátság színe, csak nem szeretem), ezért nem is szívesen hordtam. Valahogy nem ment a hajszínemhez.


Múltkor az IKEA-ban vettem ezt a fekete pöttyös anyagot, és már láttam is lelki szemeim előtt a vadi új szatyromat. Az évás táskát egyszerűen lemértem, a fülét kicsit hosszabbra hagytam, aztán a pöttyöket passzintva összevarrtam a darabokat. Egy helyes piros ripszszalaggal dobtam fel a fekete-fehér összeállítást. (Vajon mért nem lehet ezt az anyagot piros alapon fehér pöttyökkel kapni? Minden más variáció létezik, csak valahogy pont ez a klasszikus maradt ki.)

Szerintem vidám lett, és ha már cipekedek, legalább jókedvűen tegyem azt.

A bolt felé menet a karomra akasztva üresen még sikkesen lóbálom, visszafelé viszont rengeteg cucc fér el benne, kézben esélyem se lenne elhozni ennyit.

Nyárváró

Idén vajon lesz nyár?

Rajtam nem múlik. Fő az optimizmus: ezért varrtam ezt a virágos fodros nyári ruhát Orsinak. Libeg, pörög, nagyon tetszett neki.

Hogy a fehér felsőrészt kicsit feldobjam, készítettem hozzá egy brosst három rózsából.



A sok eső miatt kint nem lehet hordani, úgyhogy ez lett a legújabb otthonka. Mivel a játszótérre sem lehet kimenni, megpróbáltam a játszótér egy részét behozni a lakásba. Az ugróiskola sima papír ragasztószalaggal készült. Ez akadt először a kezembe. Ráadásul - mint később kiderült - porzsívózás- és felmosásálló is.

Zsófi egyelőre még csak bámulja.

Orsi rögtön el is járta benne a nyárcsináló táncot. Remélem, lesz foganatja. Vagy lehet, hogy véletlen esőtánc sikeredett...?

Slafrok

Orsi nem hajlandó nadrágot felvenni se utcán, se oviban, se itthon. A szoknya lehetőleg legyen minél hosszabb, a kiegészítők pedig minél színesebbek és számosabbak. Ha magától öltözik fel, akkor így indulunk el. A nyakláncokat és karkötőket leszedtem róla, azért az már sok volt. A retikülben természetesen rózsaszín "mobil" lapul.


Esténként éppen a Mary Poppinst olvassuk, és a könyvben meglátta, hogy Jane-nek hálóinge van. Szoknyában is lehet aludni? Kitágult a világ. Anya, varrsz nekem hálóinget?


Persze, mér ne mingyá' kettőt?

Ma mit vegyek fel?

Orsinak úgy másfél éve készítettem mágneses öltöztetőbabát. Nagyon szerette, szinte minden nap játszott vele. Valamikor így nézett ki. A mindennapos használattól azóta jól leamortizálódott, és már nem volt valami szép látvány.

Persze a baba ment tönkre legjobban, hiszen azt használja Orsi a legtöbbet. Gondoltam, csinálok neki új babát. De akkor az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha őt magát fényképezném le, és akkor saját magát öltöztethetné. Igen ám, de akkor mi lesz a még jó állapotban lévő ruhákkal? Komoly dilemmában voltam :)

Így jutottam arra, hogy a baba marad, csak a fejét cserélem le Orsi egy arcképével. Király: nem kell hozzá más, csak egy képszerkesztő program. Némi tudás se ártana, de az meg nincs nekem. Így egy barátomat kértem meg, hogy az öltöztetőbaba testére helyezze rá Orsi arcát. Ilyen egyszerű volt:)

Ha magvan a baba, innentől már egyszerű dolgunk van. (Babákat lehet találni pl. itt, itt vagy itt.) Kell nyomtatható mágneslap, öntapadós könyborító fólia, nyomtató meg olló.

Kinyomtatjuk a mágnespapírra a babát. Nem árt előtte sima papírra próbanyomást készíteni, nehogy valami egyszerűen kijavítható hibával elpazaroljuk a mágnest.

Ezután a lapot teljesen befedjük az öntapadó fóliával. Egy kártyával simítsuk le, hogy ne legyenek buborékok, gyűrődések. Ez kétemberes munka. Ha egyedül kell mégis megoldanunk a dolgot, akkor vágjuk körbe durván a babákat, meg ruhákat, és úgy tegyünk rájuk egyenként fóliát. A kisebb darabokkal sokkal könnyebb dolgozni.

Most már nincs más dolgunk, mint kivágni a babát, és felrakni a mágnestáblára vagy a hűtőre, aztán várni, hogy a kölök vajon felismeri-e magát.

Persze a lehetőségek végtelenek. Én is készítettem már számtalan változatot.

Ez a fej egy kisfiúnak készült.

Ez egy többgyerekes családnak, ahol lány és fiú is van.

Ez pedig az ovinak, ahol fiúk és lányok szintén vegyesen használják, így fiú és lány babát is készítettem.

Ha valaki valaha elolvassa ezt, netán el is készíti, örülnék, ha elküldené nekem a fotóját.

Mi kerül ezen ennyibe?

Tavaly vettem Orsinak egy csipkés szárú legginget. Az ugyebár nem járja, hogy az oviban valaki nála divatosabb legyen, neki is kellett ilyen. Akkor néztem nagyot, amikor az árát megláttam: 1200 Ft alatt még csak ne is álmodozzak róla. De ha lehet azért inkább több.

Nehogy már ne tudjak én is ilyet csinálni ennél sokkal olcsóbban. De, tudtam. Az első példány még lehet, hogy vagy háromnegyed órámba is beletelt, de azóta már annyit készítettem, rájöttem a technikájára, hogy a szintidőt levittem 15-20 percre. Én ugyan lockkal varrtam, de szerintem sima varrógéppel is megvan fél órán belül.
Szóval, ha valakinek van kedve kipróbálni, nekem az alábbi módszer a leggyorsabb.

Először is szükség van egy szabásmintára. Nekem innen van a 2004/4 számból. De ez sajnos nem ingyenes. Itt lehet letölteni mintát, csak a harisnya lábfejét kell lehagyni. Ezt meg sajnos nem tudom, milyen, mert még nem próbáltam, és csak kétéves korig van méretezve. A legegyszerűbb, ha egy már meglévő legginget kiterítünk, és arról levesszük a szabásmintát.

Kiterítve nagyjából így kell kinéznie. Ez egy 74-es méretű szabásminta. (Akinek pont ekkora kell, a kockákat leszámolva a fotó alapján is megrajzolhatja.)

Ezt kell kiszabnunk kétszer, tükrözve.

Ezután a két darabot egymásra terítem, színt szinre fektetve, hogy pontosan fedjék egymást, majd az eleje közepét összetűzöm és összevarrom. Ezután a lábszárak alját eltisztázom.

Így néz ki, miután összevarrtam, és a szárak alját elszegtem.

Ezután a varrógépet átállítom rugalmas egyenes öltésre. Nálam ez a 9-es program, amit a leghosszabbb öltésre (3 mm) és a legkisebb öltésszélességre állítok (1 mm). Ha valakinek nincs lockja, szerintem az egész nadrágot érdemes ezzel az öltéssel varrni.

Majd a szárak aljára, a aszínére fektetve, felvarrom a rugalmas csipkét úgy, hogy közben a csipkét kicsit megnyújtom.

Így néz ki felvarrás után. Látszik, hogy a megnyújtott csipke kicsit behúzza az anyagot.

Utána levágom a másfél cm-es gumit a megfelelő méretre. Ez kb. a derékméret mínusz 2-3 cm. A gumi felét megjelölöm, és a legging középvarrására gombostűzöm a belső oldalon. Majd a gumi két végét is odatűzöm.

A gumit a nadrág széléhez varrom. A gumit közben a középvarrásnál fogva megnyújtom úgy, hogy egyenletesen ráncolja majd be a legging derekát. Közben vigyázni kell arra, hogy a lock nehogy belevágjon a gumiba, de azért a varrásba még belekerüljön. Sima varrógépnél szerintem itt egy kicsit szélesebb cikkcakk öltés a megfelelő.

Így néz ki a nadrág, miután felvarrtam a gumit a derékrész szélére.

Ezután összevarrom a háta középvonalát, és ezzel egyúttal a gumi két végét is.

Összetűzöm a lábszárak vonalát, vigyázva, hogy az eleje és háta középvonala találkozzon. Majd össze is varrom. Ha nem varrok csipkét az aljára, akkor ezután hajtom fel a szárát.

A derékrészen a gumipántot befelé fordítom, és szintén rugalmas egyenes öltéssel letűzöm, a gumi széléhez közel. Közben itt is meg kell nyújtani kicsit a gumit a középvarrásoknál tartva.

A háta középvarrásához közel mindig bevarrok a felhajtás alá egy félbehajtott 3-4 cm-es szalagdarabot. Így a gyerekek is könnyen látják, hogy melyik a hátulja a leggingnek.


És voila, készen is van a legging a boltban fellelt ár töredékéért. Leírni sokkal hosszabb ideig tartott és bonyolultabb is volt, mint megvarrni.

Lehet, hogy festőművész lesz belőle?

Az itt látható képet Orsi festette három éves kora körül. Annyira megtetszett, hogy bekereteztük, és felakasztottuk. Vajon miért pont ilyen színeket használt? Miért foltokkal töltötte ki az egész papírt? Miért nem formákat akart ábrázolni?


Nem gondolom, hogy az ilyen kicsi gyerekek bármiből is ihletet merítenének, de Orsi festménye akkor is feltűnően emlékeztet engem Nádler István Dél című képére.

Nádler István: Dél, 1984 (olaj, vászon, 130x190 cm, j.n.)

Vagy csak szerintem hasonlít?