Hányat kell még aludni?

Hát persze, hogy karácsonyig. Hogy ezt könnyebb legyen számon tartani, készítettem a gyerekeknek egy adventi naptárat. Persze, minden napra van benne valami apróság, hogy könnyebb legyen valahogy kibírni az ünnepig.

A kalendárium alsó részére különböző karácsonyi mintás anyagokból varrtam gumis zsebeket, minden napra egyet, ezekbe kerülnek az ajeszok, meg egy-egy dísz, amelyeket a karácsonyfára lehet felaggatni. Így, ahogy egyre közelebb kerül az ünnep, a karácsonyfánk is egyre díszesebb.


A naptár feslő részén egy filc karácsonyfa áll, amelyen a különböző gombokra lehet felaggatni a zsebekből előkerülő picike díszeket. Alapjában utálok gombot varrni, mert azt csak kézzel lehet, és mitagadás még unalmas is, de erről nem spórolhattam le a vagy 40 darab felvarrását.

Na, ki volt jó gyerek?

Hát az, aki időben megsütötte a mézeskalácsot...


... és persze a csizmáját is kipucolta és kitette az ablakba.



Mit hozott a Mikulás?

A kőműves fia

Azt hallom mindenhol, hogy nem születik elég gyerek Magyarországon. Nos, a mi ismerőseink mostanában úgy látszik, hogy a statisztika javításán dolgoznak, hál' isten.

Most egy másik barátunknak, aki korábban kőművesként dolgozott, született fia. Így az jutott eszembe, hogy téglákat varrok a body elejére, amire falfirkaszerűen varrom fel a kisbaba nevét. Aztán így is tettem. Íme az eredmény:


Isten hozott, Zalán!

Tánc az esőben

Idén nyáron nem keveset esett az eső. Orsi viszont kinőtte az esőkabátját. Már éppen azon voltam, hogy veszek neki egy újat, amikor az IKEA-ban szembe jött velem ez a piros-fehér pöttyös viaszosvászon terítőanyag.

Egyből az jutott eszembe, hogy milyen vidám lenne egy ilyen anyagból varrt esőkabát egy borongós napon. És a képeket látva milyen igazam lett.


Kicsit féltem, hogy a varráskor túl merev lesz az anyag, de meglepően jól boldogultam vele.



A kabátot próbára is tettük, amikor kimentünk a Vasúttörténeti parkba. Az eső egész nap szemerkélt, de a kabát állta a sarat.


Legalább a rossz idő miatt nem kellett sehol sorba állnunk, és a park személyzete is feltűnően kedvesebb volt, mint mikor óriási a tömeg.

A programozó lánya

Az egyik programozó barátunknak most született csoda helyes kislánya. Eszembe jutott, hogy valamikor vettem polóra vasalható nyomtatópapírt. Így aztán elkocogtam a boltba, és vettem egy egyszerű fehér bodyt, amire a következő szöveget nyomtattam:

A programkódra hajazó szöveget aztán már csak rá kellett vasalni a trikóra, és kész is. Remélem, a kölök követi majd az utasításokat.

Isten hozott, Léna!

A hét műtárgya a nyakamban

A lányommal készítettünk ékszerkészleteket zsugorkából, amiket megirigyeltem tőle: nekem is kell ilyen. Persze én nem Hófehérkét meg balerinát szerettem volna a nyakamba lógatni, inkább elkészítettem a saját verziómat...

...Korniss Dezső Fuvolázó című festménye után szabadon.

Korniss Dezső: Fuvolázó II., 1950
40x30 cm, olaj, vászon, jbl: Korniss Dezső
magántulajdon

Megint eltelt egy év...

...és dén is eljött a rettegett szülinapi zsúr ideje. Természetesen alaposan felkészültünk, hogy a nagyrabecsült vendégek jól érezzék magukat.

Vittünk az oviba tortát, hogy azok is osztozhassanak az örömünkben, akiket nem tudtunk meghívni. Sajnos csak tíz kiválasztott szerencsés jöhetett a szűk körű partyra hely és további szórakoztató személyzet híján.

Volt csokifondü...

...arcfestés, bűvészmutatványok...

... és tűzzsonglőr.

A teljes deja vu érzésről pedig egy Barbie gondoskodott, aki ismét megadóan várta sorsát a hűtőben, hogy mohó kislányok és kisfiúk leehessék a szoknyáját.

A buli nagy sikerrel zajlott, mindenki jól érezte magát. Különösen én, mert előzetes várakozásaim ellenére már este 11-re sikerült a lakást nagyjából élhető állapotba hozni.

Singing in the rain

Én kis kertet kerteltem, bazsarózsát ültettem...

Lehet, hogy ültetni egyszerűbb lett volna, de én varrtam vagy 30 rózsát, mert Orsikának rózsás baldachint ígértem.



A baldachin maga a legegyszerűbb BRYNE az IKEA-ból, amit már több mint egy éve megvettem, csak eddig nem bírtam magam rávenni a rózsák összepepecselésére. Nagyon egyszerű megvarrni őket egyébként, csak a mennyiség az, ami elborzasztott eddig.



Kell egy színben megfelelő úgy 8-10 cm széles, 40-80 cm hosszú anyagcsík.


Azt félbehajtom, a végeit lekerekítve levágom.


A szélét végigvarrom a legnagyobb öltéssel, hogy aztán be tudjam ráncolni az anyagot. Ha nagyon foszlós, mint jelen esetben a szatén, végigvarrom cikk-cakk öltéssel is.


Ezután beráncolom az anyagot. Ha kinyílt rózsát szeretnék akkor jobban, ha bimbósat, akkor kevésbé.


Ezután elkezdem feltekerni, és közben itt-ott kézi öltésekkel megerősítem a szélét, hogy ne tudjon letekeredni.

A szélét levarrom, még néhányat beleöltök, hogy biztosan fix legyen...

... és már kész is egy csodaszép rózsa. Már csak 29 van hátra.

Szerintem megérte, Orsika nagyon örült neki.

Na, mi van a nyuszifészekben?

Hát húsvéti tojások.






Persze azokat meg is kell keresni.

Lehetne már egy kicsit melegebb...

...vagy inkább sokkal.

Annyira édesen, színesen, vidáman giccsesek ezek a képek, hogy már attól, hogy rájuk nézek, nem fázom annyira.

Csak el ne veszítsem a fejem

Amikor megláttam ezt a rózsaszn brokátot a boltban - néhány évvel ezelőtt - tudtam, hogy Orsinak báliruha lesz belőle. Bár ő szívesen hord csak úgy hétköznap is uszályos, csipkés, fidres-fodros csodákat, azért a belefektetett munka miatt mégsem "hétköznapi" báliruha, hanem inkább farsangi jelmez készült belőle.

A brokátszerű anyagról rögtön valami rokokós dologra gondoltam.


Aztán az elhatározást tett követte. Nézegettem régi festmények fotóit, és úgy döntöttem, hogy az alsó és felső ruhát külön varrom meg, és nem egyben a könnyebb felvétel érdekében.

Ez az alsó ruha hátul cippzáros, oldalt pedig gumírzott, hogy jobban simuljon. Az anyag eleve csipkés volt, így azzal nem nekem kellett bajlódni.


Erre kabátszerűen kell felvenni a felső ruhát, amit behúzott rózsás csipkecsíkokkal díszítettem. A ruha elöl egyszerűen egy szalaggal záródik. Deréknál körben felcsíptem a ruha hosszát, hogy jobban kiálljon, de ne kelljen alá fardagályt tenni, és Orsika még mozogni is tudjon benne.

Az egész ruhában a legmacerásabb az alsószoknya elkészítése volt, ami persze még csak nem is látszik. Ugyanis a fejembe vettem, hogy pettiskirtöt csinálok hozzá, ami két teljes napomba került, de megérte, mert csodaszép lett, és nagyon jól kinyomja a szoknya alját.


A maradék csikecsíkból nyakpántot készítettem, ami abban az időben nagy divat volt, de ezt aztán a farsangkor szépen elfelejtettem feladni Orsira.

Annyi baj legyen. Orsinak nagyon tetszett a ruha, és minden este ebben grasszált körbe a lakásban. Rögtön kinevezte magát Csipkerózsikának, ha már rózsaszín rózsák vannak rajta.

A kép már az óvodában készült teljes pompában. Orsi szépsége tudatában vonult be a terembe, ahol méltóságteljesen fogadta a többi kislány hódolatát.


Majd, miután ezt kiélvezte, lelkesen állt be pörögni-forogni a többiek közé.