De hol aludjanak a babák?

Tudom, hogy botrányos, de a babáknak nem volt eddig saját ágya. Vagy a babakocsiban aludtak, vagy egy gyerekfotelben, jobb híján. Ezen az áldatlan állapoton ideje volt már változtatni, főleg, hogy Zsófika nagyon szeret babázni. Nagy felelősségtudattal vetkőzteti a babákat, öltöztetni persze nem szeret, lefeketeti őket, meg persze pisilniük is kell a bilibe.


És ha idén nem is volt idő egy másdodik babaházat összedobni, azért ez az ágyikó összejött. A szerencse is sokat segített abban, hogy ez az ajándék megszületett. Bevásárlásból hazafelé, mikor a fülemen is csomagok lógtak, ahogy bevergődtem a kapun, megláttam a kuka mellett ezt a pofás kis ágyat. Azon kívül, hogy nem volt alja, az ég világon semmi baja nem volt.


Felmentem a lakásba, ledobtam a szatyrokat, és futottam vissza, nehogy valaki előttem csapjon le a zsákmányra. Mielőtt a kölkök hazajöttek, még eldugni is volt időm. Nosza, aljat kapott, fehérre festettem, varrtam bele ágyneműt, aztán már csak babát kellett bele tenni.

De hogy ezek a babák is pont olyan rendetlenek, mint a gyerekeim, azt nem gondoltam. Felkelés után senki nem veti be az ágyát?