Csak hogy ne legyen olyan unalmas

Az óvodai évzárón népitánc-bemutatót tartanak a gyerekek. Ez egyelőre top secret, és én is csak azért tudok róla, mert az óvónéni megkért, hogy varrjam meg a szoknyákat a tánchoz. (És ezt bátran le is írhatom, mivel - remélem, csak egyelőre -a kutya nem olvassa, amit írok, így nem rontom el a meglepetést.) Az igazi kékfestő anyag persze drága egy ovi költségvetésének, úgyhogy az I love textil boltba írányítottam őket, ahol kaptak is egy sötétkék alapon ugyancsak sötétkékkel hímzett anyagot. Na ebből kellett 11 darab sima, gumis derekú szoknyát varrnom. Aki csinált már ilyet, az tudja, hogy nagyon gyorsan megy, viszont nagyon unalmas. És 11-et megcsinálni azért már nem olyan ripsz-ropsz feladat.

Felgyorsítani ugyan nem sikerült a folyamatot, viszont kitaláltam, hogy a szoknyák derekára rávarrok egy kis köténykét is. Ezzel feldobom egy kicsit a sok sötétkéket, valamivel jobban hasonlít a népviseletehez, és én sem unom magam halálra. Minden kötény szélére más színű cérnával készült díszítő hímzés, így minden lány választhat magának, és legalább van min veszekedni is :)